Való igaz

Hola Me amigos

Jó régen hallottatok felőlünk..Sajna –vagy inkább mégse – jó sokat dolgozom.Éjszaka érek haza és akkor már nincs kedvem írni…főleg a zárás utáni italozgatást is figyelembe véveJ
Változások folyamatosan történnek nálunk.Megismertünk új barátokat,élvezzük a nyári pezsgést a parton…lazulunk és én keményen melózom.Drágámból pedig háziasszony lett egy időre.Akik ismerik,azokat ez felettébb meglephet…de tényleg igy van.Főz,mos takarít és tanul angolul.Furcsa,de spanyolhonban csak és kizárólag angol,skót,ír és lengyel barátokat „gyűjtöttünk” be…ja és ne felejtkezzünk meg a tetemes német kolóniáról sem.
Végre szemtől,szemben megmondhattam
„Hülye angolok,angol hülyééék!!!”
Meg kellett állapítanom,hogy tényleg nem százasok…rossz oldalon vezetnek,nem beszélik a saját nyelvüket – borzalmas dialektusokkal ismerkedhettem meg az elmúlt pár hétben -,tejjel isszák a teát,szörnyen rondák a nőik és idióta sportokat játszanak.
Itt a krikettre gondolok elsősorban…megpróbálták elmagyarázni a szabályait.Elsőre egyszerűnek tűnt,de mindig sikerült kérdeznem valamit amire volt kivételük…
Rohangálnak fel és alá,egy esőkabátos ürge – a bíró – zsebredugott kézzel,egykedvűen sétálgat és néha mond valamit…bolondok ezek…
A másik meg a kiejtésük…már eleve borzalmas a britt angol,de van egy kolleganőm,aki valami köpedelem akcentust ad elő.Olyan mintha be lenne dagadva a nyelve és a kivert fogai is zavarnák a beszédben…A másik csajszit meg egész egyszerűen néha én fordítom a manchesteri csaposnak – Wayne -,aki mondjuk már szinte egész érthető.Bár következetesen az „u” betűt úgy ejti ahogy írják.Nagyon vicces.Itt egy példa,a „sun”,mint nap az neki sun.Pedig kiejtés szerint az „san” lenne és ebben a népes angol Pub társaság is egyetértett.
Mindezt leszámítva nagyon jó kis csapatban dolgozom…mondjuk a másik csapos leányzó egyik szombat este becsapott egy üveg tequilát,ami némiképpen befolyásolta a másnapi munkáját.
Csak 1.1/2 órát késett…majd mint az őszi légy bolyongott a placcon..vicces volt..
Szóval jó a meló…jó kis pénzt csinálok,jó kollegák és hatalmas arcok a vendégek..

A másik – ami eltörölte az itt meglelt nyugalmamat –pár hete megérkezett a family..
Anyós,após meg a sógornő,férj,gyerek,barátok.Vége a nyugalomnak…de erről nem szeretnék beszélni…csak annyit mondanék,hogy az olaszok semmit nem tudnak előadni hozzájuk képest…tragikomédia.

Nagyjából azzal telt az elmúlt időszak,hogy dolgoztam,pihentünk…egy pici kiborulás majd megint meló és pihenés.Mostanában lejárunk strandröpizni,bár ez rám eleinte nem vonatkozott.Sikerült úgy megfáznom a 40fokban,hogy kivoltam mint a dög..

Szóval zajlik az élet…egyik éjjel meló után gurultam haza és kiszedtek a rendőrök.Hajnali 1volt…nem tudom ezek milyen zsaruk voltak – hülyék ’asszem – mert sem fegyver,sem gumibot nem volt náluk.Viszont 3an együtt nyomtak legalább 120kilót és mind minimun 2fejjel kisebb volt nálam.Ennek függvényében jól be is tojtak amikor az pesti reflexem álltal vezetve kipattanttam az autóból.Pillázott barátunk rendesen…majd elég izgatottan próbált rávenni,hogy ugyan már szálljak vissza a gépjárműbe.Megtettem…legyen meg az öröme…
Nem tudom,hogy ez európai követelmény e a rendőröknél,de ezek sem beszéltek angolul – csakúgy mint Magyarországon – és ez kissé megnehezitette a dolgunkat…
Kb 5perc után már darabokra kaptak engem,a kocsit és a zsebeim tartalmát…
Még a pesti zsaruk sem ekkora taplók…
Kérdezték,hogy dolgoztam?Mivel még nincs meg a NIE számom,nem kockáztattam…nem,Holiday válaszoltam lazán.
Még mázlim volt,hogy a csomagtartóban bent figyelt a bodyboardom igy spóroltam egy kis időt és magyarázkodást.Majd egyszer csak -20 percnyi turkálás után – visszaadták az összes papíromat és harsány „come” kíséretében elindultak a kocsi felé…A come az nekem – és minden angolul értőnek,tudónak – azt jelenti,hogy „gyere”.Én engedelmeskedtem…amilyen arcot sikerült ezzel megint a szerencsétlen fazon képére varázsolnom…
A pánik,a kétségbeesés és a szimpla butaság vegyes keverékét ismerhettem meg..
Sűrű hadonászás – ami a távozást volt hivatott jelenteni számomra – továbbra is hajtogatta,hogy come,come…
Gondoltam megkérdezem „are you mean to leave?”Mármint menjek el?
Na ekkor mintegy gyertyafény a sziklaomlás alatt megcsillant az értelem a szemében és bólintott egyet és gyorsan beugrottak az autójukba és azzal a lendülettel ,majdnem bele is hajtottak a kocsimba…
Szóval az elmúlt időszakban a következőket állapítottam meg:
-az angolok hülyék,de legalább tudják ..
-a spanyolok sem százasok..de tojnak rá
-azt kell mondanom a végén még kiderül,hogy a magyar csak kisiskolás lehet az európai nemzetek mellett,ha hülyeségről van szó..

Az elmúlt időszakban megismertem a fetisizmus egy sajátos,spanyol formáját a „ticket”,más néven sorszám fetist..
Itt Spanyolhonban – a magyar gyakorlatból kiindulva – valamelyik politikusnak,vagy esetleg közeli hozzátartozójának – lásd még apuka kőbányája és az autópályaépítés kapcsolatát Magyarországon – nagy valószínűséggel sorszámadagoló gép gyára van.Mindenhez sorszámot huzatnak az emberrel.
Egyik nap elmentünk vásárolni a Carefour-ba.Ez egy hipermarket,olyasmi mint a Tesco nálunk,azzal a különbséggel,hogy nem próbálnak meg romlott árut rásózni az emberre és amire azt írják akciós,az tényleg az…
Na szóval bementünk a kapitalizmus eme templomába és botor módon halat szerettünk volna venni.Na ez nem megy csak úgy ám…diszkréten felhívták figyelmünket,hogy legyünk szívesek sorszámot tépni…
-Minek is?Hiszen senki nem áll a pultnál – kérdeztem
Na jó,nem vitatkozom.Sorszám le,pultok nézegetése és várakozás.3pult volt összesen,mi letéptük elöl a jegyet és gyorsan átfutottuk a kínálatot és a lazac mellett maradtunk.Igen ám,de ez már egy másik – megjegyzem szintén senki nem állt sorba – pultnál volt,ahol külön szám szükséges…
Összegezve:
-halvásárlás,három pult,három külön sorszám.
Ugyanakkor ugyanaz az eladó szolgál ki és a termék – jelen esetben hal – is ugyanaz.
Feladtuk…vettünk előre kimértet a sorszám nélküli pultból,ahol nem volt eladó.
Tehát Spanyolországban sorszám kell a halpulthoz,az információhoz,az ügyfélszolgálathoz és kis túlzással a mosdóhoz is…Marhák ezek…
A kedvenc helyem ahol ezzel a fetissel szívattak az mégis a polgármesteri hivatal.
9től van ügyintézés,de ha az ember be akar jutni akkor érdemes már 5körül sátrat verni a bejárat előtt és akkor sem biztos,hogy az ember sorrakerül aznap.Olvastam a helyi újságban,hogy volt egy angol pali – hülye angolok,angol hülyééék – aki hajnali 2kor letelepedett az iroda előtt és mégsem jutott be aznap.Jó mondjuk az övé extrém eset…
A polgármesteri hivatalban intézik az NIE számot,ami egyfajta személyazonosító okmány.
Sokat nem ér vele az ember,de ez kell a következő papír beszerzéséhez,ami nélkül se orvosi ellátás,se internet,se telefon vásárlása nem lehetséges.Hihetetlen bürokrácia keveredik ebben az országban a szimpla beleszarással…manana - holnap – a kedvenc kifejezésük.
Az anyóséknak 3napig nem volt vizük,mert se a ház tulaja,sem a szerelő nem törte magát különösebben az ügy megoldásáért…
Szóval bürokrácia és beleszarás.Itt amikor lejár a munkaidő és az ember fia még nem tudta elintézni a dolgát akkor a szívás…sima szívás.Roló le,jöjjön vissza következő alkalommal.
Na mi is belevágtunk az NIE szám megszerzésének kellemesnek végképp nem nevezhető procedúrájába.Elmentünk és leültünk az iroda elé már negyed7kor.Mondanom sem kell,hogy már egy kisebb oszág futball bajnokságához elegendő ember várt előttünk.Volt a sor elején egy pali,aki nemes egyszerűséggel hozott magával egy matracot,lerakta a bejárat elé és lefeküdt alukálni.Nincs mese,mi is beálltunk a sorba.Persze ügyintézés csak hétfőtől szerdáig van.9től-2ig,sűrűn fűszerezve kávé és pisi szünetekkel.
Nem éppen kellemes körülmények közepette telt el ez a picivel több mint 3óra.Mert mondanom sem kell,nem kezdtek el dolgozni 9kor.Fél 10kor nyíltak meg a kapuk és indult el a lassú menet a sorszámokért.Izgalmas dolog ez a sorszám.50darabot osztanak egy napra és,ha az ember fia az 51. akkor az a maxi szívás,lehet az egészet újrakezdeni.
Ezek ismeretében izgultunk rendesen amikor már látván az ablakot és az osztogató hölgyet szembesültünk azzal a ténnyel,hogy már csak 4-5darab van a kezében.El kell ismernem a szerencse velünk volt- meg is érdemeltük,hiszen három óra alvásban volt csupán részünk – sikeresen megszereztük a 48 és 49es sorszámot.Hihetetlen volt,rögtön nem voltam álmos.
Mivel hirtelen rengeteg időnk lett,elmentünk kávézni.Majd mivl nem lehet tudni a munkatempót a spanyoloknál,visszamentünk nagyjából egy óra múlva.Hát nem kapkodták el..
Megismerkedtünk egy belga-német házaspárral,ők már a 7. alkalommal voltak itt.De a mázlistáknak ez az utolsó alkalom,megszereztek minden papírt.
Szóval ők felvilágosítottak,hogy az elején kb 15perc kell egy emberre,majd a végére ez már csak 2-3 percre redukálódik.Nem szeretnek túlórázni itt,viszont kávézni!!
A 28 as sorszámnál egyszer csak megállt a sor.Gondoltam biztos ebédelnek,ránéztem az órámra és 11.17 volt.Se nem ebéd,se nem tízórai,de jó 40percet tartott.Hihetetlen…
Nem rabolom az időtöket,hogy leírjam miről beszélgettünk Manfredékkal – a házaspár -,de nagyon jófejek voltak.Nyugalmazott német exrendőr,őrnagyi rangban.Meghívtak minket hozzájuk,amikor lefut a szezon ezt el is fogadjuk.
Szerencsére ők előttünk voltak 10számmal.Azért mondom,hogy szerencsére,mert kiderült,hogy ez egy olyan iroda,ahol nem fénymásolnak.A kitöltött űrlapokről,nem adnak másolatot – pedig az szükséges az igazolvány felvételéhez -,hanem azt az igénylőnek előre le kell fénymásolnia és kap majd rá egy pecsétet és sorszámot – már megint – és ezzel kapja meg az igazolványt,újabb sorban állás és 7hét –az egész augusztusban szabadságon vannak az irodákban - letelte után.
De a fénymásolásra nem hívják fel az ember figyelmét ám előre…áááh ez Spanyolország.
Egy kis papírlap van elhelyezve az ügyintéző hölgy asztalának oldalára,de ezt már az ember csak akkor látja,ha bent van.Viszont fénymásolni csak kint lehet.Ha viszont kijössz elveszíted a sorszámodat és meg kell várnod az 50 ember végét és utána van esélyed,hátha újra behívnak.
Igy jártak Manfredék…10 számmal előttünk.Na gyorsan el is robogtam fénymásolni,bizos ami bizti.Mire visszaértem már csak 5szám volt előttünk.Gyorsan lezavarták,lévén már vészesen közelgett a munkaidő vége és egy dolgot nem szeretnek nagyon itt a spanyolok,túlórázni.Pillanatok alatt végeztek és mi következtünk.Hát ez volt aztán az ügyintézés.Két-két pecsét,az általunk készített fénymásolatok vissza és már vége is.Kb 5 perc munka,mi 7órát álltunk sorba érte és 7hét múlva megyünk vissza az NIE számért.Persze mondanom sem kell,hogy akkor majd újra végig kell járni ezt a kálváriát.
Bolondok ezek a spanyolok,ez már tuti.

Spanyol őrület,őrült spanyolok….