Na sziasztok.Visszavagyok...
Nem kellettem,egyenlőre megúsztam.Történt ugyanis,hogy pénteken bevonultam a vesztőhelyre ( kórház ) és életemben először tettem ezt időpont előtt.Ott dekkoltam jó időt,mielőtt elkezdték a papírmunkát a gyanúsan kedves nővérek.Vártam,vártam és egyszer csak közölték velem,hogy ne várjak tovább és menjek haza!Elmaradt a műtét téves kommunikáció miatt.Kicsit én ,kicsit a doki néni is hibázott.Orvosi beutalómon annyi szerepelt,hogy T.kolléga kérem betegem vizsgálatát ... műtéthez.Majd csatolva volt hozzá a vér , vizeletvizsgálati lap.Gondoltam ezen vizsgálatokat kéri a doki néni és gyorsan elmentem a szokásos vérvételi helyemre, a 8.kerület szívébe.Nem,nem a Kisbütyök vendéglátó és szervdonor központra gondolok,hanem a SOTE-ra.Ott tolja a rabigát keresztmamám és évek óta ő veszi véremet éves szinten.Mindig csináltatok egy általános labort,mert jó ha tudja az ember milyen szart dob a ventillátorba a természet.
Szóval vért vettek és adtam kémcsőbe,de sokba...Szóval gondoltam ez elég lesz.Többnyire az is volt eddig,de még a Szent Imrében nem jártam ...és ott más világ járja kérem szépen.Az ott Nyugat Európa,de keményen!Kétágyas szobák tv-vel,klímával,fürdőszobával és kedves,mosolygós személyzettel....már-már a jacuzzihoz vezető utat kerestem volna,olyan nem ezen országi állapotokba futottam bele.Reggel 7 óra és a nővérkék mosolygósan,vidáman tréfálkoznak a betegekkel és a gyerekek hangos
"Szia Doktor Bácsi!"
Felkiáltással üdvözölnek egy kedves, ősz,idős urat.Mint később kiderült ez a mosolygós nagypapi az altatóorvos.Mindenkihez volt egy jó szava és még éhgyomorra végigjárta a szobákat és meglátogatta a - kortól függetlenül - kisfiam vagy kislányomnak nevezett betegeket.
Én is kisfiam voltam,de nem abban a lekezelő , bicskanyitogató módon...hanem olyanként,ahogyan a nagypapa szólítja unokáját.
Szóval műtét elhalasztva azon okból,hogy nem találkoztam az altató Dokibácsival.
A találkozó arról szólt , hogy életem eddigi legalaposabb orvosi tájékoztatóját kaptam.Mi fog történni,miért és mivel.
Teljesen elájultam mondhatom...
Szinte már álomban éreztem magamat.Remélem a műtét is ilyen profizmusban fog zajlani.
Szóval ha másra nem , hát arra jó volt ez a lyukra futás,hogy megnyugodtam.Kiengedtem a bőrgatyából az eddig termelődött terméket.
Jó helyre fogok kerülni és szimpatikusak voltak az emberek is...meglátjuk.
Minden esetre már nem vagyok betojva és ez tetszik!!
Nem kellettem...
2009.07.13. 15:52
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://valoigaz.blog.hu/api/trackback/id/tr831369075
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.