Már megint jól lemaradtam a bloggal.Remélem azért ezen a tendencián változtatni tudok…nem jó ez igy.Ilyenkor mindig lekopnak az ujjaim,mire utol érem magamat…

Hol is kezdjem?Újfent érdekes tapasztalatokkal lettem gazdagabb.Elsődlegesen rá kellett jönnöm,hogy kollegák munkahelyen kívül még jófejek is lehetnek.Hogy honnan veszem ezt a látszólag marhaságot?Tapasztalat drága barátaim,tapasztalat.Kirándultunk egyet szülőhonomba…meglátogattam Szabolcs-Szatmár és még Bereg megyét is.Mátészalkán jártunk,ha jól számoltam minimum 12év után újra.Ez már csak azért is szégyenletes,mert keresztapám – róla még szót ejtek később – a szomszéd faluban lakik,Nagydoboson.Én magam pedig Mátészalkán születtem a sors jópofa vicce miatt.De ez egy másik story…

Szóval a kirándulás…Pünkösd napját megtisztelvén májtúrára indultunk.Május 26,27,28at írunk…Rólam egy dolgot érdemes tudni.Gyűlölöm a tömegközlekedés minden formáját,talán ez alól csak a vonat kivétel.Ezért a buszos kirándulás nekünk azzal indult,hogy Gábor kollegámmal –szintén kiütéses lesz a busz szó hallatán – megbeszéltük,10kor autóval indulunk a többiek után,akik reggel 7kor indultak Ferihegy 1-ről.Hát a 10 órás indulást nem sikerült tartani.Asszonykával – ha jól emlékszem –még csak ez idő tájt indultunk otthonról vásárolni.Nagy nehezen összeszedve magunkat negyed 12re sikerült Gabit is felvennünk,aki marha türelmesen várakozott ránk pár cigaretta és kávé társaságában.Aznap reggel végeztünk melóban és mocsok sok repülő gondolta azt,hogy nem hagy minket aludni és egész reggelig sikeresen beosztották az életünket.Nem nagyon hagytak időt arra,hogy fizetett alvást alkalmazzunk.Még gyorsan elszaladtunk kb. 5liter tokaji borért és feltankolva a butykost útra keltünk,cirka 3óra késéssel.

A későbbiek megértéséhez tudni kell,hogy Gábor barátom már szinte az abszinens kategóriába tartozik.Nem szereti és ennek függvényében nem is bírja az alkoholt.

Ennek örömére Anetta gyorsan beletolt közel fél litert ebből a csúcsminőségű Tokajiból.

Sok mindent el lehet mondani a jó minőségű Tokajiről,de azt semmi esetre sem,hogy gyenge..

Hááát ez sem volt az.Gábor az éhgyomor és a Tokaji sunyi keverékének köszönhetően 13órára már részegség közeli állapotba került.Az út viccesre és felettébb hosszúra sikeredet,de szerencsére semmi különleges nem történt menet közben,azt leszámítva,hogy Gáborunk a végére kijózanodott.

Megérkeztünk Nyíregyháza City-be…na itt csípőből sikeresen el is tévedtünk.Gyors telefon keresztapámnak,mégis merre az arra.

Hétfőre terveztük,hogy meglátogatjuk őket,de ha már beszéltünk meginvitáltak minket.Nem utasítottuk vissza.

Keresztapámról annyit kell tudni,hogy végtelenül vidám és nagy darab.190közeli magassághoz ,100kg fölötti súly társul és úgy fest mint a Kevin Costner féle Robin Hood adaptáció Tuck barátja.Már megjelenése is mosolyra fakaszt bárkit és nem rajta,hanem vele nevet az ember.

Mellesleg pedig nevelőként dolgozik,szellemi fogyatékos gyerekek mellett.

Cirka 20perc alatt – újabb részleges eltévelyedéssel fűszerezve – megérkeztünk hozzájuk.Hát,nem csalódtam…felesége- Sárika- nem tudom hogyan,de mire odaértünk egy halom kaját és egy isteni süteményt is varázsolt elénk.Keresztapám pedig jóféle szatmári szilvapálinkával –egy évet tölgyfahordóban érlelt- kínált minket mindezek mellé.Én sajnos nem ihattam lévén sofőrként voltam delegálva,de a többiek bepótolták.Gáborunknak sikerült aznap másodszor is berúgnia.Mint említettem már nem iszik alkoholt,de amit végképp elutasít –ez már csak múlt idő –az a pálinka.Egy dolog van amit ebben a térségben nem szabad megtenni,vagyis kettő.

-visszautasítani ebéd meghívást

-visszautasítani a saját főzésű pálinkát

Egyrészt udvariatlanság,másrészt marhaság is bármelyik.

Némi nosztalgiázás és jégeső után,elindultunk Mátészalka irányába.

Az autóban emelkedett volt a hangulat,de nem tudtuk felülmúlni a busszal érkezők állapotát.

Nekünk sikerült négy és fél óra alatt megtenni - plusz a családlátogatás - a 380km közeli távot,míg a busz előttünk kb 15perccel futott be a Szatmár depóba.Nekik sajnos a kitérők jócskán elnyúltak,köszönhetően az elfogyasztott sörök és a buszon található vesék sajátos kölcsönhatásának.

Rotyogott a kondér,folyt az alkohol emígyen elég hamar utólértem a társaság fogyasztó felét.Mindeközben Gábor újfent kijózanodott és berugott.Szinte egyazon időben.Érkezésünk után rituálisan fiunkká fogadtuk és beköltözött hozzánk a szobába.A többi opciója olyan rémisztő volt számára,hogy megsajnáltuk és megtettük tiszteletbeli „büdös kölyökké”.

Hogy a társaság többi tagja miként élte meg az estét,az leírhatatlan.

Annyit tudok csak mondani erről,hogy ihaj-csuhajJ

Hála az éjszakás műszaknak és a levezetett távnak –az alkoholnak semmi köze nem volt hozzá –viszonylag korán úgy gondoltam,hogy akkor én most diszkréten elájulnék.Megtettem…nem tartott sokáig.A sors fintorának köszönhetően a szomszéd kapualjban volt fellelhető Mátészalka söpredékének szórakozóhelye.Egész éjjel és hajnalban üvöltözés,üveg dobálás és duhajkodás volt élvezhető számunkra.Persze én pont ezen szórakozóhely előtt parkoltam le – gyanús is volt,hogy én voltam az egyetlen autó a környéken –és ennek köszönhetően minden üveg csörrenést a szélvédőm szétrobbanásával asszociáltam.Sikeresen túléltük..én és az autó is.Alvás elnapolva…

Másnap korán keltünk az éjszaka viszontagságaihoz mérten is.Lementünk reggelizni – hála Lévai Tamás kollegámnak isteni kaja volt egész hétvégén- és ki jön szembe…Gábor egy korsó sörrel.Mondanom sem kell ezt sem fogyasztja rendszeresen.Spiccesre itta magát,majd felkerekedtünk megyét nézni.Csuda helyeken jártunk.Meg kell hagyni ez is azon megyéink közé tartozik,ami gyönyörű és itt még az emberek is kedvesek..

Egész napos rohangálás után vissza a szállásra,ahol Lévai Tomi javában sütött,főzött.Nem bírtam ki és azért elmondtam neki véleményemet,miszerint ő nem normális.Hajnalban kelt kaját csinálni,majd az egész napos piálás után megint főz.De nem is egy fajtát…több mindent egyszerre.Igazi terülj,terülj asztalkámat varázsol.Mániákus a pali…De a véleményem megformálása olyan reakciót váltott ki belőle amit még nem láttam tőle.Elnevette magát…Tomi egy nagyon művelt alak,de ugyanakkor végtelenül komoly is.Ez a mosoly volt a jel,hogy készüljek fel mindenre…jött is az őrület bőven.Olyat láttam,amit szerintem nem sokan mondhatnak el magukról.Egyik főnököm egy hirtelen ötlettől vezérelve rácsavarodott a szálloda elfeledett diszkójának egyik gogo rúdjára és némi „erotikát” varázsolt a buliba.A dolog szépséghibája csupán az volt,hogy az illettő férfi és nem egy Don Juan…

Innentől kezdve cenzúrázom az este hátralévő részét…Buli volt,pia volt,ájulás volt.

Gábor megint betintázott ,de ezt már szinte meg is szoktuk.Mondjuk az este folyamán azért sikerült meglepnie minket.Konkrétan eltévedt az épületben.Kicsit összezavarta szegényt a szoba ajtókon elhelyezett „klíma” felirat.Nem értette hogyan kerülhetett a szobánk helyére a klíma helyiség…de sikerrel megvilágosodott és nyugovóra térhettünk.

Másnap végre pihenten ébredtünk..Tomi újra kitett magáért,mindenki kívánság szerint kapta a reggelijét – nem normális a pali – ami némi csúszást okozot az indulásukban.

10re el kellett volna elhagynunk a szobákat,de jó ha délre sikerült ezt végrehajtani.

Gábor a kolbászos tojásnak köszönhetően megszomjazott és némi unszolás – rámutattunk az ital pontos helyére - után elszopogatott egy söröcskét.Egész belejött…

Az indulás is vicces volt…mindenki már a busz körül torlódott,mindeközben Tamásunk még csak a konyhai felszerelését pakolászta.Alsógatyóban,konyhai kötényben félmeztelenül,egy sörös dobozzal a kezében..Mátészalka főterét is meglátogatta ezen szerelésében.Szerintem még mindig zokognak a gyermekek…

Elindult a menet..a busz haza,némi kitérővel.Mi pedig még beugrottunk keresztapámékhoz ebédre.Előtte még terveztem megtekinteni az ecsedi lápot – ami sunyi módon sajátos fétissé nőtte ki magát bennem a hétvége alatt – de sajnos ez nem teljesedhetett be.Kb 1 óra keringés után Nagyecseden találtunk pár értelmesnek tetsző embert.A baj csak az volt,hogy amikor rákérdeztem A LÁP merre,hova,hogyan mivoltára,ők hirtelen hisztérikus kacagásba kezdtek..

Fuldoklásuk közepette megsúgták,hogy nem késtünk sokat csak pár évet.Tudnillik a lápot némiképpen lecsapolták termőföld hasznosítás céljából….Igaz ugyan,hogy valakinek eszébe jutott,hogy talán a védett állatok tömege nem érzi jól magát az ültetvényesben,de az a pár négyzetkm láp jól bent van a fenében.Szinte elérhetetlenné téve bizar vágyakozásom tárgyát..

Na ebből elég..ennyit a lápról,irány a rokonok.

Újra terülj terül asztalkám némi pálinkával.Gábor újra kezd lecsúszni,de most azért már odafigyel..háromnapi részegség után illik is.

A hazaút a tervezett 3órás indulás helyett átevődött 6ra és másnap meló.Szegény kis kocsikánkat jól meghajtva hazarobogás,gond nélkül.Pici lazulás a „büdös kölyök” pecójában..majd haza és ájulás…mondtam már,hogy másnap meló?

Nem volt jó érzés…nem is akarok róla beszélni..utáltam.Mármint,hogy holnap meló...

De már kevesebb mint 2hét van és megyünk..de addig még sok bulit kell túlélnünk…

Ajaj…

Gábor most nem részeg…a kollegák jó fejek voltak olyan emberekkel lettem jóban akikről nem is gondoltam volna,hogy az anyukájukon kívül más is szerethet…

A tanulság örök..ne ítélj elsőre,ne ítélj külsőre és főként sehogy se ítélj mert úgyis változik minden..

Na peace belétek,még tartozom a június 02. tartott következő céges buli beszámolójával,de az már egy másik történet…de Gabi ott már nem részeg…viszont mindenki más igen.