Való igaz

Itthon vagyok,fejem szétbombázva,lüktető fejfájás...de gyógyszert nem szedek...
Amig bírok létezni,nem veszek be valamit,ami egy laboratóriumi boszorkánykonyhából jött..
Amúgy nem úsztam meg és a nagyobb műtétet csinálták.Vágtak egy bejáratot az arcüregembe a számon keresztül...nyami.Úgy nézek ki,mint akit a teljes Fradi B közép legalább fejenként egyszer fejberúgott.Voltam már jobban de már érzékelem a pozitívumát a dolognak.Újra érzek szagokat és normálisan ízeket.Minden szagot és ízt képes vagyok összetevői szerint azonosítani.Még a végén bomba és/vagy drogkereső kutya lesz belőlem Ferihegyen.Viccen kívül,olyan távolságból érzem a szagokat,hogy magam is meglepődöm.Ami pedig az ízeket illeti,alig várom , hogy főzzek valamit.Eddig is mindenki csípte a főztömet,mi lesz ezután,saját főzős műsorom lesz?
Szóval túl vagyok rajta és már csak gyógyulnom kell.A műtét és a kórházi tartózkodásom érdekes és kellemes csalódásokkal teli volt.Mint már régebbi bejegyzésben is említettem a Szent Imre kórházban műtöttek.A személyzetre sem térnék ki újfent,mert leszámítva azt az egy-két hülyét aki úgy látszik mindenhol kötelező létszám,nagyon kedvesek és profik voltak.
Akikre külön kitérnék az a nővérke és az altatóorvosom.A nővérkére azért,mert szerintem valamit szedett.Másként nem tudom elképzelni,hogy valaki bírja azt,amit ő tolt a műtét napján.gyakorlatilag reggel 7.30-kor már fel és alá rohangált,énekelgetve és viccelődve ...én meg még magamhoz sem tértem.. Aztán segítőkészen és még mindig kedvesen megmutatta a szobámat és segített elrendezkedni.Közben párhuzamosan az összes többi betegét is ellátta.Időnként meg-megjelent a szobámban és tájékoztatott mi a helyzet.Kb mennyit kell még várnom.Mert várnom azt kellett..az osztály szerintem a budapesti gyermekvágóhíd.Ennyi gyereket egy kupacban max egy pedofil találkozón látni,csak itt másként szeretik a kisembereket.Szóval ment a nagyipari gyermekfeldolgozás.Itt egy nyissz-pápá mandula-,ott egy nyissz-hoppá,remélem ez is mandula volt...-és ripsz , ropsz elérkezett az én időm..Kaptam egy kis málnaszörppel kevert méregpoharat-dormicum 10mg,megnéztem a papíromat-,ami azt hivatott volna okozni,hogy én kvázi berúgott érzetbe kerüljek...na ezt nem sikerült elérni.Kértem adják ide az üveget,majd én megoldom ezt a kérdést,de azt válaszolták,hogy drogokat nem adnak szabadfelhasználásra a betegeknek..bassz..
Maradt a várakozás józanul,egészen 30-40 pecig.Amikor is begurult a "hintóm",egy sorozatgyilkos arcú műtőslegénnyel.Most komolyan ilyen embereket csak a krimikben látni,szinte vártam,hogy egy sátáni kacaj kiséretében lemészárolja az egész emeletet.De helyette kedélyesen elbeszélgettünk az alatt az 1 perc alatt,amíg áttolt a műtőbe.Hááát mit mondjak?Ez aztán unió volt.Nem egy ütött,kopott vacak,hanem egy igazi műtőrészleg.Nem bírtam megszámolni-kicsit már izgultam ekkor- mennyi,de szerintem egy tucat műtő biztosan.Az egész olyan volt,mintha a StarTrek - ből vették volna meg a díszleteket.Unió bazze...!!De most komolyan..na szóval begördültünk a saját kis műtőmbe.Bent orvosok hada gondosan készítgette a kínzóeszközöket,amit még Dr.Mengele is megirigyelhetne.
Nem tudom ki hogyan van vele,de én ha zavarban vagy ideges vagyok gyenge poénok áradatát zúdítom a közelemben lévőkre.Különösen igaz ez akkor,amikor teletömnek drogokkal.Ennek függvényében kapták a dokik is.Először megbeszéltük a tetoválásaim történetét,majd örömüket fejezték ki,hogy akkor én nem félek a tűktől és egy laza mozdulattal belém is döftek egyet,de egy olyan igaz izmosat. De fájni nem volt idő,mert azonnal tolták is belém a különböző tudattágító / zsugorító motyókat.Itt találkoztam újra kedvenc altatóorvosommal,aki mint egy jóságos nagyapó mosolygott a fejemnél.Nagyapó,mert ad egy volt vagy 65 éves,ad kettő mindig kisfiamnak hívott - de erről írtam már - és kedves szavakkal kívánt nekem kellemes utazást.Nem akartam hinni a fülemnek...Mi ez drogbarlang?Nem is bírtam ki és megosztottam vele,hogy az előbbi mondata eléggé népszerű volt a 70es évek Amerikájában.Nem értette félre és szinte rögtön kérdezte:
-Ha próbáltál már Kisfiam valami ilyesmit,ismerős lesz szinte ugyanolyan az elején ..-mosolygott
Na ezt meg honnan tudja!?Merült fel a kérdés bennem és rögtön tudtam miért ilyen kiegyensúlyozott a Nagyapó.Szabad hozzáférése van az összes "A" kategóriás droghoz...El sem merem gondolni miket keverhetett az egész kolesznak egyetemista korában..
de nem beszélgethettünk sokáig a drogpiaci kérdésekről,mert közben kaptam egy jó adag valamit,ami kicsit kezdte összekuszálni a gondolataimat.Ezért szépen elköszöntem:
-Na azt hiszem én most álmodom egyet,műtét után találkozunk...
Még hallottam egy távoli visszhangos nevetést,de mintha vödörből és kissé cseppfolyósan jutott volna már csak el az agyamig.Az agyamig,ami nem is igazán kapott időt ezen infó feldolgozására,mert valami ménes fejberúgott és elájultam....
Következő kép ami megvan,azt már igazán kihagytam volna.Tolnak kifelé én meg egy sóhajtásszerű bocsánatkérés közepette,úriasan telibehánytam magamat.Az volt a baj,hogy egyrészt fogalmam sincs kitől kértem bocsánatot,lévén magamat rókáztam le.Másrészt nem álltam meg egynél,mert amíg elértünk a kórteremig,sikerült még egyszer megkergetnem a kis Vukot.De a nyavalyás dög csak visszajött még vagy négyszer.Kaptam egy barátságos kis vesetálat és kb. 4kg gézlapot és szorgalmasan ürítettem a gyomromat.Most viccen kívül a hányás nem egy jó muri,de különösen akkor szar dolog,amikor szétkapják az ember arcát és még pluszban totál ki van ütve valami kimondhatatlan nevű vegyület és az agyi receptorok kölcsönhatásától...
Úgy néztem ki mint kezdő vámpír egy gólyabálon tett látogatás után.Konkrétan vért hánytam és nem keveset.Bele sem mertem gondolni,hogy ez honnan került a gyomromba.Nem érdekelt...hánytam,sokat,sokáig és fájdalmasan.
Nekem valahogy sosincs szerencsém az altatásokkal.Ez volt a harmadik ilyen jellegű élményem.
Az elsőnél találkoztam Jim Morissonnal,aki eljátszot nekem egy olyan számot,amit előtte - lévén nem voltam Doors rajongó,de már vagyok.Haverok bandáját illik meghallgatni- nem is ismertem.A másodiknál a nyár legmelegebb napja volt és kaptam egy közepes hőgutát,mert beleb@sztak műtét után az ágyba,betakartak és órákig senki rám sem nézett...A nap meg sütött,nem úgy általánosan,hanem konkrétan rám...
Most meg másnapos vámpírt alakítottam és szintén qrva meleg volt...

Na mindegy túléltem..nővérke segített tartani a fejem,első ilyen ember volt az életemben,gyakorlatilag elvette a hányás szüzességemet.Kaptam két tasak infúziót mindenféle májrombolókkal,de ez akkor nem zavart,sőt hálás voltam.Nincs fájdalom és a hányinger is elsuhant,ezért hunytam egy kicsikét.Aztán amikor felébredtem,Drágám,Anyukám és a Keresztmamám kukucskált be az ajtón.Én pedig még magamat is megleptem , mert beszélgettem,mászkáltam velük egy sort...Még benézett a dokibácsi és megkérdezte , hogy vagyok aztán a látogatók haza én pedig elfogyasztottam életem legfinomabb vizes zsömléjét 1 azaz egy szelet párizsival.Hiába no,ez nem hizlalda..Ekkor volt olyan fél tíz és én akkor már lassan 24 órája nem ettem semmit a saját véremen kívül.Aztán picit perverzkedtem és megnéztem a Doktor House aktuális részét a tv-ben,mert az is volt a szobában,mindjárt kettő.Igaz ugyanennyi csatornát lehetett rajta fogni is.De ne legyünk telhetetlenek.Szóval Doktor House kórházban nézve egy kicsit olyan morbid,főleg úgy,hogy az első reklámszünet után a szobatársam nyaki vénája kirepedt a torkában és villámgyorsan kifolyatott egy jó disznóvágásnyi vért magából.Szegénynek mandula műtétje volt több mint egy hete és azóta már négyszer kellett újra operálni.Olyan igazi kis ropiharcos a legény és nem is csodálom,hogy mindig kireped a seb,hiszen nem volt felület ahol dolgozhattak volna a dokik.De szerencsére nem lett komolyabb baja ezúttal sem,komoly fájdalmak árán elállították a vérzést és újra megoperálták.Jól szarul nézett ki amikor visszahozták úgy 1.5 óra múlva...szerencsétlen,remélem azóta már jól van.
Ezt leszámítva nyugisan telt az éjszaka,igaz a nővérhívó állandó csipogásától nem sokat tudtam aludni.Aztán hajnali hatkor kaptam egy jóreggelt lázmérőt - miért pont hatkor!? - és elindult a nyüzsgés.Érdekes volt figyelni az osztály életét,mint egy hangyaboly.Beteg kidob,új felvesz,befektet,műtétre visz...igazi nagyüzem.Megint egy sor sikítozó kis kannibál érkezett,úgyhogy lemondtam az alvásról.Inkább lélekben gyúrtam a detamponálásra.Ez egy olyan dolog,amire ha azt mondja a doki,hogy nem fáj csak kellemetlen,azonnal rohanjatok el.Mert ez bizony fáj,de KURVÁRA!!!Igen dokik,nem kellemetlen,hanem kibaszottul fáj és ha nem hiszitek,akkor majd jól orrba gyűröm mindőtöket és kaptok 24.5km gézt a vérző orrotokba és pár nap múlva kihúzom....huh bocsánat,de ezen mindig felmegy a vérnyomásom...
Na szóval detamponálás előtt még picit várattak a vizsgáló előtt olyan 1órát.Persze ezzel egyenes arányban nőtt a feszültség bennem.Eljött az idő,behívtak,kaptam egy vesetálat a kezembe és a dokinő behelyezkedett velem szemben egy csipesszel a kezében.Na most jött a kedvenc,amit nem igazán írnék itt le,de a fenti sorok - kurvára fáj rész - megvolt...
Megvolt és eltávolítottak minden szart belőlem,nincs már bennem géz,tű,vagy akármilyen idegen test és újra itthon.Már ez a harmadik napom és dagadt fejemnek nem tesz jót ez a hőmérséklet,valamint a szemben lévő lakópark építkezésének zaja...De lassan viszont gyógyulok és várom a napot,amikor újra rendesen kapok levegőt az orromon.El is határoztam,hogy ha lesz elég pénzem,akkor jövőre indulok valami CC versenyen.SZPONZOROK JELENTKEZHETNEK! :D Kipróbálom mizu.

Szóval :
- műtét kipipálva
-hazajöttem
-élek
-nem vágták le semmimet és nem lett olyan orrom,hogy csak a rabbi álljon velem szóba
-kontroll hétfőn és nincs több kín
-aztán ha letelt a 3hét mozgásnélküliség,edzés indul és jövő tavasszal irány verseny

Kösz mindenkinek,aki keresett és bocs ha néha ingerültebb voltam a kelleténél,de szinte állandóan csörgött a telefonom és sajnos a fájásaim sem ötpercesek voltak,hanem egésznapos társaságukat élvezhetem.
Ezért,ha kérhetlek titeket,inkább írjatok emailt.Az halkabb....

Frissítek:
Elfelejtettem valami fontosat.A kórházi tartózkodásom alatt egyetlen egyszer sem éreztem azt,hogy valaki pénzt vár tőlem.Nem volt utalás a hálapénzre.A nővérke zavarba jött az ajándékkosártól,amit kapott tőlünk,pedig megérdemelte.A dokinő nem várta a borítékot,csak amikor megkaptam a zárójelentést és a kocsiban átolvastam vettem észre egy cetlit amin a következő állt:

Betegeink jobb ellátása érdekében osztályunkon közhasznú alapítvány működik.
Neve : Szabad Légút Alapítvány
adószáma:18690462-1-13 Kódjel : 1
bankszámlaszám: 17000019-12080322
Köszönettel fogadjuk adományaikat.
alapítványunk adója 1% -át is szívesen veszi.

Besokkoltam,ezt a kultúrált módját a hála kifejezésének máshol miért nem alkalmazzák?!?
Azt hiszem fogok is nekik utalni egy kis pénzmagot és mindenkinek ajánlom a tétényi úti Szent Imre kórházat.Pozitív élményekkel gazdagodva kijönni egy egészségügyi intézményből manapság itt Magyarországon,mindenképpen megbecsülendő és tisztelet minden itt dolgozónak...