HTML

Való igaz

Közélet,némi nemiség és a hétköznapok apró,cseprő dolgai az én szememmel és természetesen gyarló életem pillanatai.

Friss topikok

  • hugóca: Kicsit nyersre sikeredett(ami nem szokatlan tőled!),de van sok igazság tartalma;( Küzdök a lelkifu... (2009.09.22. 14:05) Még itt van de már csak D-6 nap...
  • zoomface: ha igazi ferfi lennel akkor surfoztel volna egyet a dunan a we are the world zenejere! aknatuz alatt (2009.06.26. 10:06) Ez egy szürreális reggel...
  • zoomface: neked a legjobb lol (2009.06.24. 16:16) Elérzékenyültem....
  • zoomface: az ilyet a Joizlesnveben kell a exkommunikalni. MOST! (2009.06.24. 13:15) Vége a világnak!!!!
  • Kisember: A dudálásodat és a kárörvendésedet leszámítva jó kis írás.A duda nem nevelésre, hanem balesetek el... (2009.06.24. 09:44) Válság a f@szomat!

Na akkor most vol2.

Kentetsu 2009.06.22. 13:23



Folytatnám a nyaralás már-már a feledésbe merülő történetét.Hihetetlen , de olyan mintha büntetne a sors a sok napozás miatt.Amióta visszajöttünk ebbe a nagyszerű országba,azóta nem láttam a napot.Sőt...szinte már az eget sem és a mai napon valami gyönyörű hazaút vár rám.Ugye én mindig bringával megyek dolgozni és aki kinéz az ablakon az láthatja milyen nagyszerű bringaidő van.Olyannyira kábult vagyok ettől az sz@rtól amit időjárásnak neveznek,hogy szinte egész nap tetszhalott állapotban vegetálok.Igyekszem dolgozni,de marha nehezemre megy.Ezért inkább nem is foglalkoznék semmi napi eseménnyel,hanem egyből belecsapok a lecsóba és folytatom a nyaralás hetét.
Szóval az első nap és az utazás viszontagságai után eljött a folytatás.Bankoltunk egyet és rögtön megcsapott minket a pénz szaga és lendületből rátámadtunk kedvenc bevásárlóközpontunkat,a Habanerast.Apósék voltak olyan kedvesek és elvittek minket.Bár ne tették volna!Egészen jól viselkedtek,egészen 20percig.Aztán jött a hiszti:
-menjünk már
-éhes vagyok
-szomjas vagyok
-behugyozik a kutya
-meleg van
Pedig a tetőteraszon elhelyezkedő bárban kortyolgatták a jéghideg söröcskét..nem értem őket.
Nyugdíjasok,a mediterrániumban élnek,nincs semmi dolguk és mégis mindig rohannak.Bár lehet,hogy a Maunika sóra akartak hazaérni és a mi önzőségünk miatt lemaradtak egy újabb mediaremek megtekintéséről.
Na sebaj...megfogadtam Anetta miatt,hogy nem fikázom a szüleit.De azt meg kell mondanom,hogy elég nehezemre esik.Nem baj,kibírom !
Szóval vásárlás...költöttünk egy kis pénzt.De töredékéért,vásároltunk bármire is vetettük pilláinkat.Vettem PS3 játékokat három darabot annyiért,amennyibe itt kerülne egy.A ruhákat nem is említem50-70%-al olcsóbban vettünk mindent majdhogynem és nem outletben vásároltunk...no comment.
A megdöbbentő az volt,amikor a közértekben raktuk meg a bevásárló kocsit.Teljesen logikus,hogy egy olyan országban ahol az átlag kereset nagyjából olyan 300.000 forint körüli euro,olcsóbban lehessen élni mint az éhbérért dolgoztatott tömegek országában.
Hozzávetőlegesen mennyiségben a háromnegyedét vettük ugyanazon összegért itt.A termékek minőségéről nem is beszélnék.Szóval megdöbbentő..az árakban már utolértük és el is hagytuk a legtöbb nyugat európai országot...
De mi vásároltunk.Látni kellett volna mindenkinek asszonyka földöntúli mosolyát,ahogyan üzletről-üzletre szállt.Mert ő már nem is járt,hanem lebegett 15centivel a föld felett.Hiába na...nő,szeret shoppingolni.De igazán büszke vagyok rá,mert nem vett meg minden szarságot,hanem válogatott.Sokat és jó hosszan
De túléltem és én is gazdagodtam pár jópofa ruhadarabbal.Szóval összeségében jó volt,bár az anyós rívását kihagytam volna.Igy egy picit rontotta a nap élvezeti értékét.Mindenesetre azért amikor elindultunk , akkor még egy sörre volt idejük...bár annak én is örültem.Visszatértünk a bázisra és gyorsan menekülésre fogtuk a dolgot,mert kezdett a maligánfok emelkedni a szállásadóinknál és ilyenkor kötekedés van.Mivel az ő fedelük volt a fejem felett,inkább kerültem a konfrontálódást.Pánikból gyorsan lerongyoltunk a medencéhez és egy picit hunytunk a partján egyet és úszkáltunk.Minden szuper és rekreációs volt,egészen addig amíg a spanyol kannibálok meg nem érkeztek.A spanyolok elég érdekesen és kötél idegekkel állnak a gyerekneveléshez.Konkrétan azt a taktikát alkalmazzák,hogy hagy csinálja azt a gyerek amit akar.Akkor elfárad,este- éjjel,hajnalban - elalszik és lehet menni sörözni.De ez a gyereknevelés sajnos hozadékkal is jár.Mégpedig...mindenki más ,aki nem a gyerek vérvonalához tartozik idegbajt kap a közelükben.Fejhangon sikítanak és ugyanazon szavakat képesek maximális hangerővel ismételgetni , szinte levegővétel nélkül.A "papaaaa" szó szerintem soha nem fog kitisztulni a dobhártyámból...ennyi is volt erre a napra a medence.Jól fel is bosszantottam magamat.Olyannyira,hogy gyorsan meg is beszéltünk egy találkozót régi kollegámmal és barátommal.Wayne egy érdekes ember,elég szarkasztikus .Nagyjából két ember érti a humorát én és ő maga.De egy élmény vele beszélgetni.Egyrészt a nagyszerű manchesteri dialektus és az előbb említett humor miatt.Vittünk nekik ajándék borocskát,sponsored by Villány.Szeretik az alkoholt,de a borunkat meg fogják tisztelni egy méltó vacsorával.Ez azért kultúremberekre vall.Nem csak beleütjük az üvegbe a dugót és kólával megisszuk...neem.Megadjuk a módját- mondták.
Kedvelem őket..Ennek örömére egy picit be is italoztunk.Egy idő után - szervezés nélkül - összejött pár barátunk és versenyt fizettünk.Oda kellett figyelni nagyon,ha az ember vissza szerette volna hívni őket egy italra.Az angolok már akkor rendelnek,amikor a pohár még tartalmaz alkoholt.Biztos ami biztos,el ne fogyjon.Hajnalig beszélgettünk és igazán jó érzés volt az,hogy mindenki örült nekünk és az első kérdés az volt ,akkor mi most visszaköltöztünk végre?Sajnos nem...de olyan volt az egész hetünk , mintha el sem jöttünk volna.Bárhova mentünk ismerősökbe futottunk.Még a közértben is régi ismerősként üdvözöltek minket és reklamáltak,hogy biztosan a konkurenciához járunk.Ami végül is igaz,amennyiben Juci néni az óbudai piacon és az Interspar annak számít náluk.Szóval ragyogó hetünk volt,még az anyósékkal,sógórnő és gyermeke viszonylatában is...Bár egyszer eléggé féltem.
Az egyik reggel felébredtem a szokásos 9körül.Nem volt nagyon más választásom,mert az após minden reggel ébresztett a következő mondattal :
-Keljetek,mert kihűl a reggeli!
Az soha nem zavarta,hogy éppen mi is volt az a reggeli.A rántotta viszonylatában még értettem is a dolgot,de mi a fene tud kihűlni egy sajton,sonkán és olivabogyón?!?
De nem gond kedves volt,hogy csinált reggelit..az anyós viszont megijesztett.
Szóval felébredtem és anyós éppen a konyhában szorgoskodott.Ami alaphelyzetben nem lenne még ijesztő.Aki ismeri őt az viszont tudja,hogy nem egy konyhatündér.Sőt...ijesztően szarul főz.Ez is volt az egyik oka rémületemnek.Sütött éppen..banános sütit.Ilyenkor szidom a sorsot,hogy allergiám miatt nem érzek szagokat,mert a mandula szag finoman sejtette volna miért ilyen kedves "Anyuka"!Nagyon tukmálta a sütit és ráadásul kedvesen.Én pedig fatalistaként fogtam és ettem belőle.Szerencsére az ízében is csak nyomokban éreztem a mandula-cián- ízt.Kérdeztem is,hogy kifogyott a házipatika?
Minden esetre nem kockáztattam többet és kihagytam a további kísérleteket.Könnyű volt ezt tennem , mert a banános süti egy banános piskóta volt.A tésztába beletörve egy banánt.Rá lehetett volna írni,hogy "nyomokban banánt tartalmazhat".
Nem is traktálnék senkit sem további hosszú történetekkel ezért zanzásítom a további napokat.
Volt vacsora a sógornőék "jólmenő " éttermében.Ez a bizonyos Buena Vista,régi olvasók tudják a hozzákapcsolódó történetet.Aki esetleg mégsem az olvasson vissza.Itt megkaptuk a szokásos fellengzős,arrogáns,tenyérbemászó dumákat.Mind a sógornő,mind a nagyképességű férje hozta formáját.Élmény volt,de kihagytam volna.Picit meg is tettem,mert amikor nagyon idegesítettek már,akkor elmentem az ír Brianhez és ittam egy proper - eredeti - Guiness sört,egyenesen Dublinból..
Voltunk La Mangán egy hatalmasat strandolni,sörözni.A sörözés amúgyis átitatja a teljes mediterrán régiót.Olyan meleg van,hogy az ember észre sem veszi és pár liter malátaszörp már le is csorgott a pocakba.Ez főleg akkor érvényes,amikor a medencében italoztunk.
Csak annyit mondtam az egészre:
"-Ez az élet Babocsai Néni!"
Szóval jó volt...kirándultunk sokat.Az utolsó pár napra lenyúltuk az autót az apóstól,ő ugyis annyira örült nekünk,hogy nem pazarolt energiát a kijózanodásra.
Szóval úgy elsuhant ez a hét,hogy még pislogni sem volt időnk.És újra itt vagyunk ebben a nagyszerű városban ahol az időjárás legalább annyira szerethető mint az emberek akik itt élnek.
A nyaralásról már nem is szeretnék beszélni,mert az emlékek könnyeket csalnak a szemembe.Főleg visszautunk...
Szintén Bécsbe érkeztünk,azaz majdnem nem érkeztünk.
Történt is,Alicanteban odamentünk a chek in pulthoz.

-Hola , felszállnánk!
-Hola,nem fognak.nincsennek az utaslistán!
-Hogy is tetszett mondani,kiskezétcsókolom!!?

Sima ügy.Nem szerepeltünk sem a írott,sem az elektronikus utaslistában.Jó fél óra rohangálás következett kora reggel a reptéren.Skyeurope iroda,chek-in.Majd ugyanez fordítva.Majd egyszercsak egy pecséttel és aláírással megoldódott a szituáció.Felszállhattunk...végre.A gép is szép , új volt és a pilóta is tapasztaltabbnak tűnt.Suhantunk vissza Bécsbe,sima utunk volt leszámítva az Alpok felett egy nagyjából 30perces légörvény zónát.Ott rázott picit,de aztán pontosan érkeztünk és ragyogó leszállással érintettük a kifutót.
Ekkor volt 12.15 perc.A fuvarunk 3 körül ígérte magát...ígérte,de sajnos nem tudta tartani.
Kőkeményen 8 óra után érkezett meg.Addigra végigjártuk az érzelmi skála minden fokát.
Kezdve a "rohadj meg", befejezve a " kurvára nem érdekel már semmi" -ig.Életünket konkrétan meguntuk,de végre megérkezett Gergő és elindulhattunk Bp felé.Még soha nem örültem ennyire ennek a városnak mint akkor.Éjfél magasságában már a lakásban voltunk , de nem élvezhettük sokáig.Zuhany és elájulás..Reggel persze alkalmatlan voltam munkára,ezért még plusz egy napot kértem a cégtől.Meg is kaptam,igy volt időm kipakolni,mosni,meg pihenni.Anetta megjárta,mert ő mehetett dolgozni reggel ( hihihi ) és nehezen ment neki az ébredés...
De megérkeztünk,sőt azóta visszatértünk a hétköznapokba.Ebben a ragyogó londoni időjárásban lassan már a tengerpart barnasága is lekopik rólunk.De dolog van.Lassan elkezdhetem végre a szalon felújítását és megnyitunk.Jöhetnek az ebek dögivel..
Addig is élvezzük az emberek "kedvességét" és ott tartok,hogy elhatároztam szellemi síkon én még maradnék pár évig szabadságon.Elhatároztam,hogy számomra jelentéktelen emberek nem fognak tudni felidegesíteni a f@szságukkal.Ezt az elhatározást tettem múlthéten és azóta is bőszen tesztelnek ebben.Még aznap amikor megvilágosodtam -az emberi hülyeséget illetően- ,le is teszteltek ketten.Az egyik természetesen egy ügyfél volt,de azt zseniálisan rendeztem.

De ami a hazaúton történt az tényleg megingatott egy pár percre.Történt ugyanis,hogy tekertem hazafelé a szokásos útvonalamon.Ez az útvonal Mészáros utca-Clark Ádám tér- Battyányi tér- rakpart / szétbombázott,bringázni király /- Tímár utca - Óbuda..
Az esemény a Tímár utcánál történt.Elöljáróban annyit,hogy rendes sebességgel közlekedem ugyan,de a gyalogosok között mindig lassan gurulgatok.
Szóval a Tímár utcánál van egy felüljáró,ahol a hévhez lehet eljutni,valamint át az Árpád út másik oldalára.Sehol máshol a közelben erre mód nincsen.Már messziről feltűnt nekem egy 35 körüli anyuka a túloldalon.Hanyagul a bringasáv közepén táboroztak a 3-4 év forma kannibáljával és vele egyenkorúnak tűnő tettestársával.Mire átértem a túloldalra ,már 2-3 bringást megállítottak.Nem értettem...egészen addig,amíg melléjük nem értem.Legurultam a felüljáróról ( sétáltak rajta emberek,ezért teli fékkel érkeztem meg mögéjük és szép lassan lecsorogtam ) és mondatfoszlányok ütötték meg a fülemet a trio felől.Gondoltam megállok és megkérdezem mit is mondtak,hátha valami kérdésük van.Még ki sem vettem a fülemből a zenét,amikor az anyuka nekem ugrott
-Tolni kellene a biciklit!!
Picikét összezavarodtam,bevallom nem erre a mondatra számítottam egy bicikliúton.
-Tolniii? -kérdeztem bátortalanul.
-Igen!Mert itt tilos kerékpározni.Kint van a tábla,hogy kerékpárral behajtani tilos!
-A kerékpárúton!?Ezt mégis hogyan gondolja?
-NEM!A felüljárón!

Jaaaaa...leesett a tantusz.Emberünk azért állt -önjelölt rend őreként- a felüljáró mellett,mert úgy érezte ezt a "bűncselekményt" azonnal és helyben meg kell torolnia minden kerékpároson..

-Elnézést,ön mióta áll itt?-kérdeztem érdeklődve mégis mennyi időt b@szott el a saját és gyermeke életéből erre a marhaságra
-Több mint fél órája és te vagy a tizenixedik aki elkövette ezt a bűnt!

Elmondanám,hogy a rakpart felőli - ahonnan én érkeztem - oldalán semmi tiltó táblát nem véltem azóta sem felfedezni.De ő biztosan jobban tudja..szóval...
Akik ismernek azok tudják,én két dolgot nem szeretek.
-Ha beleszólnak a dolgaimba
-tiszteletlenséget
A hölgyike mind a kettőt elkövette két mondaton belül.Beledumált abba,hogy mit csinálok és tegezett amikor én magáztam.Szerintem ez tiszteletlenség...
A hangnemet és stílust már nem is értékelném külön,elég legyen annyi a gyermeke nem biztos,hogy a jó helyen nevelkedik.
Szóval picit felrottyant az agyam.Azaz felrottyant volna,ha nem jut eszembe a fogadalmam.Ezt meg is osztottam a hölggyel:
-Hölgyem.Az a helyzet,hogy most csak azért nem mondom azt amit gondolok önről és erről az egész szituációról,mert megfogadtam pont a mai napon valamit.Miszerint nem hagyom magamat felidegesíteni számomra jelentéktelen senkik f@szságaival!Szeretnék további kellemes délutánt és kötekedést kívánni.Tájékoztatásul közlöm,hogy NEM TOLOM A BICIKLIM!
Majd felültem a paripára és elsöpörtem haza.Hátam mögött még hallatszott egy ideig ahogyan a liba kapkodott levegő után,de hamar elfújta azt a menetszél zúgása.
Ezt javaslom mindenkinek a mindennapokra.F@szságra nem felelj ugyanakkora f@szsággal,mert az csak f@szságot fog szülni.Röhögd ki és menj tovább!
Meglátod milyen jó érzés

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://valoigaz.blog.hu/api/trackback/id/tr251369067

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása