Üdv újra mindenki.
Megint sikeresen nem írtam már jó ideje.Remélem azért még nem pártoltatok el tőlünk.Olvassatok is rendesen mert ezért írok.
Jelen esetben mondjuk ténylegesen jó mentségem volt.Több is….de kezdjük az elején.
Anyum látogatóba jött hozzánk.Szegény sikeresen meg is járta a hadak útját.Eleve nem volt egyszerű jegyet szerezni neki.Valahogy a légitársaságok úgy gondolják,hogy Budapestről nem érdemes ide járatot indítani.Csak átszállással sikerült megoldani,hogy ne kerüljön neki ez az út 600-700eurójába,ráadásul Sármellékről indult a Ryanair Frankfurtba,majd onnan másnap délután szállt fel a gép Murciába.Vagyis igy lett volna,ha minden rendben megy…de persze mindig ott az a bizonyos „volna”.
Úgy indult a dolog,hogy Sármellékre anyut az unokatestvére- továbbiakban Jancsika - viszi ki.Ez még rendben is lett volna,csakhogy a nagy magyar társasjátékot – túrd fel az utat,tereld el a forgalmat és kapj idegbajt – nem kalkulálták bele.Lényeg a lényeg … bolyongtak,eltévedtek és sikeresen lekéste anyu a gépet.Na most mi lesz?Mi lett!!Volt másik gép amivel elérhette a frankfurti gépet…igen ám,csak az Pozsonyból indult és elég szűk idő állt rendelkezésre,hogy a Balatont megkerülve átjussanak Pozsonyba.Köszönet az uniós rendelkezéseknek,nem volt szükség útlevélre Jancsikának igy elvihette autóval.Tolta is neki rendesen,amire szükség is volt,hiszen az üzemanyag is már kezdett vészesen fogyni és benzinkút meg sehol.Hihetetlen meddig elmegy egy autó egy deci benzinnel…
Minden nem mehetett rosszul aznap,ezért a végső szufla bevitte a járgányt a kútra –köszi Mol,hogy azt hiszed vidéken nem tankolnak az emberek –és megmenekült a haza.Innen már egyenes út vezett Pozsonyba és rajta keresztül Frankfurtba – igaz plusz kb 60000forint árán.
A szállást persze bukta anyu „Németben” ,lévén éjfél magasságában érkezett meg.Kénytelen volt az egész éjszakát és a másnap 2ig tartó időt kibekkelni valahogy.Szegény nem élvezte igazán…de végre több mint 43 órás kálvária után megérkezett Murcia,San Javier aeropuerto-ra.De vele együtt megérkezett az armageddon is.Olyan vihar volt,hogy ki kellett menekülnünk az étteremből -ahova elvittem -,mert nem zártam be az ablakot és a legutóbbi ilyen viharnál is állt a víz a lakásban.Szóval futás,de az úton hömpölygött A LÉ,tiszta kis folyó lett az utakból.Olyan érzésem volt mintha Velencében lennénk,még a csatorna szag is stimmelt mert a „cucc” visszanyomult a csatornákból a töménytelen víz miatt.Szóval szegény jól megjárta,de szerencsére csak az első két nap volt ilyen.Annyi meg úgyis kellett neki,hogy kipihenje a fáradalmakat.
Ezt a kálváriát járta szegény csak,hogy láthasson minket.Ki is tettünk magunkért,legalább is igyekeztünk,még delfin fotózást is kapott ajándékba szülinapjára.Ha valaki,valaha is erre jár feltétlenül látogasson el Benidormba és nézze meg a Mundo Mar állatkertet.Gyönyörű hely…egy hegyoldalba építették be az egészet és az embernek olyan érzésen van,mintha ő lenne bezárva és az állatok pedig szabadon rohangálnak.Annyira természetes és szép,hogy le sem tudom írni.Ezt látni kell…
Szóval anyukám is jól érezte magát itt,a delfin show alatt felváltva sírt,nevetett és sikítozott jókedvébenJÉlvezte na…mondjuk tényleg meggyőző is volt minden műsor itt.
Na aztán másnap gyorsan le is rombolták picit a jókedvét.Bementünk a melóhelyre megnézni a jövőheti beosztást és kikerekedett szemmel vettük észre,hogy sem Anetta,sem pedig az én nevem nem szerepel már.Gondoltam barátságosan megkérdezem ettől a köcsög franciától,hogy miért nem megy már el a csigazabáló édesanyukájába?Mégiscsak illett volna szólni nem!!!?KÖCCCCSÖG!!!Majd „barátságosan” elköszöntem és othagytam a lófejével együtt.Anyu persze kiborult,lévén a szezonnak már bőven vége és ilyenkor egy állásra kb 10jelentkező van.Nem mondom,hogy az én gyomron nem szorult ökölbe…de már nagy vagyok és megoldom a problémákat.Anyut megnyugtattuk,párszor még grilleztünk,tengereztünk,medencéztünk,sétáltunk és hazautazott.
Na az is máshogy alakult mint tervezte.Úgy volt,hogy pénteken délután megy a gépet,Murcia-Frankfurt,Frankfurt-Sármellék útvonalon.Szállás,taxi Frankfurtban kb.150euro.Na most…a sógor egyik simlis itteni haverja – hihetetlen,hogy bárhol a világon megtalálja a mutyira a lehetőséget – szerzett valami trükkös repjegyet egy charter gépre.100euroba került és közvetlen Murcia-Budapest…és ráadásul még 2plusz napot is tudott maradni.Olcsóbban meguszta mintha az eredeti tervet követi.Legalább ennyi jót tettek vele az égiek utazás ügyben.Summázva a történteket:
-anyu megérkezett kalandosan ugyan,de legalább egyben
-az évszázad vihara is ugyanazzal a járattal jöhetett,de legalább hamarabbi jegye volt vissza
-minket kirugtak,a szezon nélküliség közepén,munkalehetőség 23.45 % …kb
-anyu hazament,kevésbé kalandosan.Jól érezte magát…

Távozása után visszatértünk a hétköznapokhoz.Még volt két munkanapom,Anettának egy és vége lett az AnSibin pályafutásunknak.Bementünk dolgozni,mert nem akartunk kiszúrni a többiekkel.Bár a munkamorálomat el lehet képzelni…nem lettem volna az év dolgozója vele,még a „Mekiben”sem.Az azért jól esett,hogy a törzsvendégek és az itt szerzett barátok rendesen megsirattak minket.Volt ám rendesen ivászat,sírás-rívás…annyi piát vettek nekünk aznap,hogy az első munkanélküli napunkat – ami hétfő volt - iszonyatos másnaposságok közepette éltük meg.
Gondoltam pihenek egy hetet és elkezdek munkát keresni,újfent.Na mondanom sem kell ez nem igy lett.Úgy gondoltam abból baj nem lehet,ha amerre járunk ott-ott hagyogatom a névjegyemet önéletrajz formájában.Ez olyan jól sikerült,hogy az ötödik helyre be kellett mennem személyes interjúra –szerdán – és pénteken már dolgoztam is…az ötös szám lett a szerencseszámom.Anno az AnSibin volt az ötödik hely ahova bementem munkát keresni.
Szóval az új munkahelyem neve Eduardos.Igazi rongyrázós hely az egyik golfklubb mellett.Érdekes,hogy itt a sznobok nem annyira hasonlítanak a takonyra mint Magyarországon.Itt jófejek és egyáltalán nem érzek kényszert arra,hogy kézigránátot ragasszak a hátuk közepére…A pénz még jobb is kicsivel,mivel ide nem csórók járnak agyat játszani,hanem igazi pénzes emberkék.A második éjszakán szembetaláltam magam az életem legmagasabb borravalójával…139eurót hagyott ott egy asztal.Igaz 16-18 felé megy a jatt- ennyien dolgozunk egy műszakban -,de igy is az aznapi keresetem közel 100euro volt 6.5óráért.Nem rossz…úgy gondolom jobban is jártam,hogy elküldek.Ez azért lényeges jobb és igényesebb hely.
Amúgy napjaink nyugalmasan telnek.Találtunk magunknak egy ragyogó helyet.A kisváros neve San Miguel.Itt még nem lehet annyira érezni a turizmus nagyiparos jelenlétét.Sikerült megőriznie a spanyol jellegét.Az egész kicsit olyan mint Magyarországon a 80as évek közepe,vége.Az üzletek,az emberek és úgy az egész hangulat.Csak itt mindenki kedves,jókedvű és aktív.A 70éves nagyapó úgy cipelte az asztalt az utcán,hogy magamban elismerően füttyentettem egyet.Na ebben a milliőben akadtunk rá a környékbeli kultúra gyöngyszemére.A Nuthouse-ra..egy igazi kis vidéki kocsma hangulata,egy családi vendéglő bájával és kedvességével ötvözve.Mogyoró és az elmaradhatatlan helyi patatas – chips- az asztalon.Házibor,spanyol sörök és egy hihetetlen tulaj.A pali az első alkalommal is úgy üdvözli a betérő embert,mintha évek óta odajárna.Hangos hola,hola,hola-val kezdi és rögtön jön egy jó erős kézfogás és érdeklődés az illető hogyléte felől.Emellé képzeljünk egy erősen utasellátó és falusi kocsma hangulatot és máris ott a varázs.Aki egyszer ide betér az tényleg törzsvendéggé válik.Mindig teltházzal mennek,pedig tényleg nem a Ritz.De pont ezért egyszerűen szeretnivaló az egész.Valamelyik nap bent ülünk – a teraszon már nem volt hely-,a helyi félszemű,kurtafarkú macska erősen ténfereg a halas szatyrunk körül.Néha finoman fenékbe kell rugnom titokban,hogy ugyanmár na…legyen szíves kivenni a fejét a halak közül…meg amúgyis kissé nehezen térek magamhoz a „macskaszar kaladok”óta.
Szóval ücsörgünk és iszogatjuk a jófajta háziborukat – Vino de la casa –és egyszer csak betoppan Runcájsz és egy cimborája –teljesen úgy nézett ki mint a meseszereplő,csak a szakálla volt világosabb –egy tangóharmónikával és egy gitárral és előadtak egy performance-t.Majd ahogy megjelentek el is tüntek,megkapták a tapsot,mosolyt csaltak az emberek arcára és ez elég is volt nekik.Mint utólag kiderült,barátaink a terasz egyik sarkában ücsörögtek egy baráti társasággal és néha –gondolom a maligán fok függvényében – benéztek és lenyomtak egy dalt.Olyan vidám hangulatot teremtettek,hogy a Ludas Matyi sem tudott volna mit kezdeni azzal a sok libával a hátamon,amik fel alá rohangáltak rajtam…
Jó élmény volt,végre valami igazi életvidám spanyol móka..
Mindezen élmények mellé még azt is hozzátenném,hogy még nem sikerült 10eurónál többet fizetnem itt.Hihetetlen áron dolgoznak,azt sem értem miként éri ez meg nekik…de nem is érdekel.Remélem még évekik menni fog a boltjuk,mert az ilyen helyeknek létezniük kell,hogy az embereket felvidítsák,a vidámság kicsi szigetének kell maradnia örökké..

Szóval megint zajlottak a dolgok..anyu kálváriája,munkahely váltás – Drágám most újra háztartást vezet- és viharok.Az eső itt ritkán esik,de ha mégis akkor viszont nem aprózza el.Belead mindent…
Igy telnek mostanság a napjaink.azt terveztük,hogy januárban elutazunk Magyarországra egy kis látogatóba,de egyenlőre nem tudom mi lesz ebből.Lévén új munkahelyem lett.Meglátjuk.Az biztos mindenki tudni fog róla,ha jövünk…2hét a terv,egy a családra egy pedig a barátokra.
Addig is kitartás a hideghez – itt amikor nem esik még minig napozunk és fürdünk a tengerben és a medencében –és az egész szürke,borús,latyakos őrülethez.
Élvezzétek a napokat és ne hagyjátok,hogy mások elrontsák a kedveteket!!
Hola mi amigos…

Még egy nagyon fontos dolog!!Legyetek szívesek és kommentáljátok a blogunkat,hogy tudjuk hányan olvastok rólunk.Ha nincs elég olvasó,nem érdemes írni….nem igaz?
Úgyhogy hajrá és tessék végre valamit produkálni…
J