Szép napot mindenkinek.
Lassan befutok…loholok a saját magam után,de a finish már látóhatáron belül van.
Jöjjön hát szerdánk története.
Úgy indult mint minden napunk spanyolhonban.Nem volt korán kelés,kutyus sétáltatás kényelmes,ráérős tempóban,majd egy kellemes reggeli a teraszon.
Ez a nap annyiban különbözött a többitől,hogy ezt a munkakeresés napjának neveztük ki.
Volt itt szó egy hotel munkáról is,de az bizonyos elvi okokból meghiúsult.
Tehát…nem kecsegtettek semmi jóval az itteni ismerősök.Nőknek semmi munka,nekem – lévén külföldi vagyok –éhbérért,kb4euróért kell majd dolgoznom,10-12órát siesta nélkül.
Na azt már nem,a siestához ragaszkodom!!!
Elmentünk egy internet kávézóba és kinyomtattam 20db,erősen kozmetikázott önéletrajzot.Kifejezetten a vendéglátáshoz kreáltam egy egész ügyeset.Picit hazudtam is benne,bár nem nagyot.Na mindegy…szóval,elkezdtük körbejárni a kifejezetten külföldiek által látogatott helyeket.Csak annyi volt a baj,hogy mire kiszórtam kb5helyre,már megint keresztbe tett a siesta.Mindenki bezárt és én kénytelen voltam úgy dönteni,hogy akkor mi is menjünk el napozni.Hazafelé úton,pont ahogy befordulunk a mi utcánk felé nyitva volt még egy caféteria.Én nem is akartam már bemenni,mert gondoltam ők is bezárnak lassan.Anetta erősködött,hogy vigyem be a CV.Leparkoltunk és nagy duzzogva – mit dirigál nekem az asszony?:) –bementem az En Sebinbe,a Petit Saint Tropez-ban.Igy hívják ezt a caféteriát és a blokkot.Amikor közelebb mentem jöttem rá,hogy ez a hely zsúfolásig van.Hangulatos kis terasz,főleg angol és német túristákkal.A személyzet nagyon kedves volt.A srác a pultban átvette a papírjaimat és érdeklődve elolvasta,majd megígérte a főnök kezébe nyomja.
Ezek után hazamentünk,kicsi pihi és elmentünk néhány dolgot venni-tej,kenyér,stb-.
A Carefour nevü supermercadoba járunk,mert nagy kínálat mellett,olcsón és szép árut lehet kapni.Ha már ott voltunk beugrottunk az Orangehoz is –ez egy telefontársaság -,mert a telefonunk 3csöngés után mindig átkapcsolt a hangpostára.Mire felvettük volna,már le is rakták a túloldalon.Na ez a pici változtatás sem ment egyszerűen,jó spanyol szokás szerint.Nem is értem miként működik ez az ország gazdaságilag.Itt vagyunk már 5napja,de az építkezéseken dolgozni még senkit sem láttam.A házak pedig mégis,szinte kinőnek a földből.
Na szóval a telefonbeállítás…az orange-nál a csajszika azt állította magáról,hogy beszél angolul.Na ez nem volt igaz…kissé nehezen ment elmagyarázni,hogy mit is akarunk.Végül feladta és áthívott egy srácot az elektronikai részlegről – a Carefourban vagyunk -,aki nagy nehez megértett engem és nekiállt elintézni a kérésünket.Mi jobbnak láttuk,ha mindeközben hasznosan töltjük az időt és megvesszük azt ami kell.Nagyjából fél óra alatt végeztünk és visszamentünk a sráchoz,akinél ott volt a telefonunk.Hozzáteszem azt mondta nekünk,hogy kb 5-10perc alatt végez ezzel az egésszel…na ennek ellenére amikor visszamentünk,őt úgy kellett levadászni.Majd amikor előkerült,közölte akkor most hozzáfogna…
Mihez?-kérdeztem
Hát megszerzi a számot,amit fel kell hívni a változtatáshoz.-na ne!!
Tehát innentől számított kb fél óra múlva,felhívta végre azt a számot,amit nagy nehezen megszerzett és kapott egy kódot,vagyis inkább kettőt.Az egyik kitörölte a 3csöngés utáni hangpostára átirányítást,a másik pedig arra volt hivatott,hogy beállítsa akkor hanyadik után kapcsoljon be.Na most ez a második kód nem működött,de úgy döntöttünk tudunk élni hangposta nélkül is.Pánikszerű Muchas Gracias kíséretében kiviharzottunk a parkolóba és tűz haza.A sorbet már úgyis szörppé olvadt a szatyorban.
A legszebb az volt ebben az egészben,hogy amig a srác bénázott – a beígért 5-10perc helyett,csupán nagyjából egy órát -,volt egy nem fogadott hívásunk is.Na mondom,ez tuti meló ügyben volt valaki.Gyorsan visszahívtam és igazam lett.Az utolsó helyről hívtak az En Sebinből,hogy ugyan már lenne kedvem befáradni hozzájuk 5re,egy állásinterjúra?Hát lenne…
Kettős érzések kavarogtak bennem,egyrész ugye végre meló van kilátásba-ami yippie-.
Másrészt,akkor végre a nyaralásnak.Hazamentünk pihizzünk,napoztunk egyet és visszamentem.A tulaj persze késett,de addig is beszélgettem a pultossal.Kértem egy vizet és kényelmesen elkortyolgattam…volna,ha nem akkor toppan be a boss,amikor éppen a számhoz emeltem a poharamat.
Petit Saint Tropez-ban vagyunk,ennek megfelelően a tulaj is egy petit francia.Egy alacsony,köpcös figura,aki „szervusz”köszöntéssel üdvözölt.Ezzel úgy meg is lepett,hogy menten elfelejtettem angolul.Zavaromat leplezendő gyorsan ráfogtam a zenére,hogy nem értem.Félrehúzódtunk egy csendes sarokba,ahol végre összeszedtem magamat.Megbeszéltük a szakmai dolgokat,szimpatikusnak találhatott – gondolom én -,mert nem nagyon kérdezett semmit.Szombatra beosztott 11-5ig.Napi 6órákat kell dolgoznom…hát ez KIRÁLY!!:)
A pénz pedig annyi lesz,hogy jut mindenre és - ha megfogjuk a költekezést – még marad is.Ezek után amit Drágám fog keresni,az már tiszta haszon.Jól indul ez a meló dolog.
A tulajról még egy kis érdekes adalék.Én mindig szeretek megtudni valamit az új ismerősökről.Megkérdeztem tőle mégis honnan jött,mert az akcentusa tuti francia.
Ekkor tudtam meg,hogy saint tropezi,de gyermekkorát Budapesten töltötte a nagybátyjánál.
A nagybácsi pedig történetesen a Kádár villa közvetlen szomszédjában lakott.A Boss ennek megfelelően a Kádár unokaöccseivel nőtt fel.Tamáskáék vagy hogy is hívták őket...
Kicsi a világ ,nem tudom megmondjam e neki,hogy a kommunizmusnak már vége és az elvtársak átmentek vadkapitalistába….szerintem nem rontom el az emlékeit.
Más nem is nagyon történt szerdán..nagy séta Mollyval,némi filmnézés és szunya.
Most viszont mennem kell,mert drágámnál fetissé nőtte ki magát egy általa „ütögetősnek” elnevezett,strand tenisz beszerzése.5euró az egész,de tényleg jó móka a strandon.
Még ki sem nyitotta a szemét,de már is„ütögetőőős,ütögetőőős”….felnőtt ember…na ja :)
Na még egyszer szép napot mindenkinek
